Puszi: Happy Hippie <3
- És mit tervezel a születés napodra? - kérdezte Dorit, miközben sétáltunk haza a széles járdán. Mindig is imádtam ezt a környéket, mer olyan szép volt! Az egész utcát pálmafák szegélyezték és ellehetett látni az óceánig. Ötéves óta élek Californiában azaz Long Beach-ben, de nagyrészt Hollywood-ban vagyok, mert ugye ott van a maffia. Most viszont hazajöttünk a szülinapomra, ami holnapután lesz. Szóval sétáltunk haza Dorittal aki szokásához híven csacsogott össze-vissza és én szokásomhoz híven megint elkalandoztam gondolatban. Doritot kilenc évesen ismertem meg, amikor csatlakoztak apámhoz. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, mindig figyelünk egymásra, csak most valahogy ez nekem nem sikerül. Végül is ti mennyire tudnátok, ha nemsokára kiderülne, kinek a képét kell egész további életedben elviselned?
- Hahó! Föld hívja Torit! - csak Dorit hív Torinak, amit utálok, de ez a megszólítás elég volt ahhoz, hogy visszarántson a gondolataimból.
- Upsz. Bocs. Mit is mondtál?
- Azt kérdeztem, mit tervezel a nagy napra? - nézett rám nagy szemekkel és én - mint általában mindent - félreértettem.
- Úristen Dorit! Még azt sem tudom ki lesz a férjem! - riadtam meg.
- Te hülye. Nem arról a nagy napról beszélek, hanem a szülinapodról! - röhögött ki azonnal.
- Óóó! Bocs, ma teljesen elvagyok szállva - rúgtam el egy kavicsot a távolba. Jó, nem olyan messze, mert szandálban voltam.
- Azt látom, de azért valamit mondhatnál. Lesz csokiszökőkút? - nyalta meg a szája szélét.
- Ööö... Sajnálom, de nem terveztem nagy bulit - hajtottam le a fejem.
- Ahj, pedig lehet, hogy most tudnál utoljára szórakozni, mielőtt a nagy Ő betoppanna az életedbe - hadonászva.
- Bocs Dor, de ez nekem most nem menne..
- Jó akkor... - gondolkodott. Ezt onnan tudtam, hogy az egyik szemöldökét felhúzta. Régen nem tudtam, hogy ilyenkor mit is csinál, mert amik eszébe jutnak, azok egyáltalán nem végig gondolt dolgok. - ... Akkor tartsunk csajos estét! Kisminkellek, kifestem a körmöd és megnézhetnénk egy csajos filmet! - na ugye én megmondtam.
Nem akartam megsérteni azzal, hogy én egyáltalán nem akarok csajos estét, mert már kívülről fújom a Bajos Csajok szövegét, szóval beleegyeztem.
***
- Ááá, szia Kicsim! - köszönt apa, amikor becsuktam magam mögött a házunk ajtaját.
- Hali Apu - mosolyogtam rá. Nagyon jól tudom, hogy egy maffia tagjának lenni veszélyes, de ha a főnöke vagy duplán az. Az apám a Hollywoodi Maffia főnöke. A legnagyobb üzletünk, hogy sztároknak szállítunk drogot. Tudom mire gondolsz, ha már ilyen közel lakom egy csomó droghoz, akkor biztos orrba szájba azt szívom. De ki kell ábrándítsalak. Nem drogozok. Az igazság az, hogy apám megölne, ha megtudná, hogy valamilyen szerhez nyúltam.
A másik nagy dolog, amiben még utazunk, az a gazdagok kizsebelése, ami a kedvencem. Általában, engem vagy Doritot - esetleg mindkettőnket - szoktak ráküldeni, valamelyik kő gazdag hapsira, akit el kell csábítani és elcsórni a kártyáját, hogy aztán átutaljuk az összes dollárt a mi kártyánkra. És ha megint tévhitben élnél, hogy nekem biztos marha sok zsebpénzem van, akkor megint ki kell, ábrándítsalak, mert nincs zsebpénzem. Apám szerint, ha lenne tuti elkölteném, amint lenne rá alkalmam. Ami teljesen igaz. Még egyszer sem kerültem életveszélybe, mivel a mi szervezetünk olyan, mint egy nagy család. Mindenki figyel a másikra.
Tudom, hogy apám sok mindent csinált, ami ellenkezik a szabályokkal. Egy csomó bűnt követett el, ahogy én is, de ez a munkánk, az életünk és egyébként is... A zsaruknak nem is lenne nélkülünk olyan sok munkája, szóval elég sokat köszönhetnek nekünk, annak ellenére, hogy még egyszer se buktunk le. És annak ellenére, hogy még embert is ölt én nagyon szeretem az apámat. Szeretem ezt az életmódot is amiben élek, mert ebbe születtem bele.
- Figyelj Vic! - kezdett bele apám a mondandójába, ezzel kizökkentve gondolataimból.
- Igen? - bementem a konyhába, hogy igyak egy kis narancslevet.
- Vettem neked valamit. Fent vár a szobádban - mosolygott rám apu.
- Tényleg? - kérdeztem izgatottan, mint egy ötéves kislány, aki megkapja élete első barbie-ját. Felrohantam a szobámba, ahol az ágyamon egy nagy doboz várt arra, hogy valaki - mondjuk én - kinyissa. Izgatottan vettem le a doboz tetejét.
- Cipőt nem vettem, mert tudom, hogy úgysem vennéd fel, csak a tornacipőddel - hallottam a hangját a szobám ajtajából mögöttem. Igaza volt. Imádtam a ruhákat, a kiegészítőket, de a magassarkú cipőket ki nem állhattam. Vagy egyáltalán az olyan cipőket, amiknek volt valami köze az alkalmihoz.
- Jesszusom, ez csodaszép! - hálálkodtam és a nyakába ugrottam - De mért kapom? - kíváncsiskodtam.
- A születésnapodra. Tudom, hogy holnapután lesz, de azt szeretném, ha ez lenne rajtad holnap - Oh. Tényleg holnap. Annyira nem vártam, de hát ez van. Többet nem mondott, csak nyomott egy puszit a homlokomra és lement. Én meg magamra maradtam az új legjobb barátnőmmel, Coco Chanel- el.
***
Este még felhívtam Doritot, hogy elmeséljem neki, milyen ruhát kaptam, ami - szerintem nem is kell mondanom - nagyon feldobta.
- Figy! Holnap muszáj korán elmennem hozzátok, hogy megcsináljam a sminked - akadékoskodott.
- De... - kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem, mert közbeszólt.
- Nincs de! Lehet, hogy ez az utolsó szülcsinapod, amit együtt tölthetünk, szóval holnap reggel hétre ott leszek nálatok - mindig is értett ahhoz, hogy hogyan állítson be teljesen alap dolgokat világvége hangulatban. Nem is tudom kitől tanulta... De én nem ezen akadtam fent.
- Te komolyan azt mondtad, hogy szülcsi? - hitetlenkedtem.
- Mért? Szerintem tök cuki - kihallottam a hangjából, hogy vigyorog. Nevettem és elköszönve kinyomtam a telefont. Bebújtam az ágyba. Még gy kicsit elgondolkodtam, hogy mi lesz holnap, amikor végleg megváltozik az életem, aztán mély álomba merültem.
